Közhely vagy nem, külföldön tényleg felértékelődnek az igazi barátságok, amiket itthon sokszor hajlamosak vagyunk természetesnek venni. Nyilván egész más az a helyzet, ha párban érkezünk külhonba, vagy mondjuk egy kinti barátunkhoz költözünk, vagy esetleg egy olyan lakásba, ahol már eleve van néhány ismerős. Ha egyik sem, akkor minden ismerősért komolyabban meg kell küzdeni. Öröm az ürömben, hogy ezen minden ideérkező külföldi átesik, és ha jófej, kezét nyújtja a kezdeti nehézségekben. Ahogy már írtam, az iskolatársaim nagy része nem 3 hónapra jött ki, hanem évek óta kint van. Sokan nemsokára hazamennek, még többen tovább egy másik országba. Mindenkinek megvan tehát a saját társasága Ez a tény, valamint az, hogy Londonban nincsenek kollégiumok, kicsit megnehezítette a beilleszkedésemet. Általában én nyitok az osztálytársaim felé, kérdezek, beszélek és ezen a héten éreztem először, hogy már van 4-5 ember, aki rám is kíváncsi, sőt keresi a társaságom.

2 jó barátnőm van, Didem és Meral, török lányok. Biztos van valami ebben a 150 évig együtt éltünk történetben, mert velük találtam meg a leghamarabb a hangot. Már ismerik az egri váras, nős, szurkos sztorit is. Tényleg igaz az is, hogy Törökország olyan, mint egy híd Ázsia és Európa között. Bizonyos tekintetben nagyon szabad gondolkodásúak, olyanok mint mi, más szemszögből meg sokkal konzervatívabbak. A muszlim vallást mindketten nagyon komolyan veszik, a sertéshús gondolatától is rosszul vannak (attól is, hogy más eszi), és alkoholt szinte egyáltalán nem fogyasztanak. Ugyanakkor szeretnék, ha teljesen nyugatinak tekintenék őket, nem hordanak csadort, szégyenkezve mesélnek a kurdokról (ami a téma gyakorisága miatt gondolom tényleg komoly probléma) és sajnálják, hogy még mindig nem EU tagok. Didem ma odejött hozzám suli után, és mondta, hogyha van kedvem, menjek el vasárnap Oxfordba vele és a barátaival. Naná!! Didem és Meral:

Továbbra is jó haverom Jun, a japán fiú, akinek sajnos most vagy egy óriási mokesza, mert megverték az utcán. Csak annyi volt, hogy dohányzott, viszont nem volt nála cigi. Leállította egy banda, és mivel nem tudott cigit adni, behúztak neki egyet. Nagyon sajnáltam, fizikai adottságai miatt Junra minden ütés végső csapást jelenthet. A japánok monoklival még cukibbak, ezt viszont biztosan állíthatom! Vele suliban lógok, sokakat röhögünk együtt, de iskolán kívül nem találkoztunk még.

Természetesen legfontosabbként itt van Andi és mostmár Bea is. Velük sajnos nagyon nehéz közös programokat szerveznem, szimplán csak azért mert teljesen más élethelyzetben vagyunk. Andi legfőképp dolgozik és Fridát nevel (valamint elég messze lakik hozzánk), de ha teheti akkor találkozik velem. Olyan nekem itt, mint a második anyukám. Beának viszont még nagyon kicsi a kislánya, így ő tényleg főállású anyuka.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.