Először is: beköltöztem az új szobámba a Caledonian roadon, Islington városrészbe. Nagyon jó kis környék ez (belvárosnak számít), a sulim metróval 15 perc, busszal 45. Az élet most is szépen elrendezett mindent, ugyanis innen nézve tök felesleges volt a másfél hetes hercehurca, rohangálás, izgulás. A lakást Beáék bérlik, ő Betti ikertesója, akit pedig Zsuzsin keresztül ismerek. Bea hét éve él Londonban, van egy egy éves kislánya, Izi. Találkoztunk már 3 hete is egy vidámparkan, csak akkor véletlenül elfelejtettem megosztani az ikrekkel, hogy lakást keresek. Nem bánom, mert a nagy keresés közepette legalább megismertem egy csomó olyan városrészt Londonban, ahová egyébként valószínűleg sosem jutottam volna el. Na erre értettem, hogy az élet elrendezte, bár egyébként itt szinte naponta azzal találkozom, hogy minden „maktub”, azaz meg van írva. De erről majd később.

A lakás nagyon helyes és tiszta, a szobám szép nagy, tehát abszolút okés minden. Persze a nyelvtanulás és a partiélet miatt szerencsésebb lett volna, ha nemzetközi lakásba költözhetek be. Szerintem ez sikerült is volna, ha 100 fonttal többet szánok a dologra és mondjuk alá tudok írni egy fél éves szerződést. Sajnos rövidtávra senki nem ad ki szobát (vagy csak jóval drágábban), mert macerás a keresgélés. Ez van. Bea pasija (Izi apukája) angol, vele is sokat szoktam beszélgetni. Örülök, hogy itt lehetek és tényleg a legjobbkor jött, kicsit el voltam már szontyolódva. Utolsó gondolatom a kinti lakáskereséssel kapcsolatban az, hogy mennyire furcsa és érthetetlen nekünk, magyaroknak az intim terünk megosztása idegenekkel. Londonban bevett szokás, hogyha egy családnak egy szobával több van, mint amit ténylegesen használnak, azt tuti kiadják, gyakorlatilag bárkinek. Nyilván a felső réteg nem, de egy átlagos „angol” család simán. (Már félek használni azt a kifejezést, hogy angol, mert itt senki sem angol. Mondom.) Nem zavarja őket, hogy a fürdőn és a konyhán osztozkodni kell, de a nappalit általában megtartják maguknak. Persze mint minden nyugat-európai országban, az is ritkább, hogy saját lakással rendelkeznek emberek, sokan bérelnek, akár egy életen keresztül.

Minden nép a maga módján találékony, azaz abból főz amije van. Szó szerint. Angoléknak napból és melegből nem sok jutott, a tengert is leginkább csak nézni tudják, így náluk a nyár biztos közeledtét az jelzi, hogy ellepik a szupermarketeket az akciós kolbász félék és pácolt húsok, azaz kezdődik a barbecue szezon. Aki él és mozog, az tuti péntektől vasárnapig masszívan húst süt valahol kint. Ez a valahol elég tág fogalom, mint ahogyan a kertnek nevezett terület is: sok helyen csak betonból kirakott előkert van (zöldet nyomokban sem tartalmaz), de van, aki a közös parkolót nevezi annak. Első BBQ-mat magyarokkal ültem, jellemző módon előző este egy pubban ismerkedtem meg velük. Kukac haverom hívott el BL döntőtt nézni, ahová Andival érkeztünk. Nem volt verekedés, valószínűleg azért sem, mert egy kimondottan kulturált környéken és helyen voltunk. Ettől függetlenül 90 percen keresztül állva nézni tévét szerintem felettébb ostobaság. Megérzésből mondom: ez a szokás szerintem nálunk nem fog elterjedni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Na szóval ekkor ismerkedtem meg Gáborral, aki szintén itt él kint és ő hívott el jó messzire, a 4-es zónába. Vicces este volt, sütöttünk úgy egy fél disznót és leginkább mindenki rég nem látott barátnőnknek örült, Pálinkának. Ez az este hozott nekem két új havernőt, de erről is majd később.

Kulturálisan színesebb volt a múlt hétvégi BBQ-m, ahová az osztálytársam hívott meg. Azaz nem pont ő, hanem egy brazil lány a suliból, így csak egy papírom volt egy utcanévvel és házszámmal, fogalmam sem volt ki lesz a házigazda. Miután fél órás bolyongás után sem sikerül megtalálnom a házat (sokszor töklogikátlan itt a számozás), és senki nem tudott segíteni, gondoltam veszem a bátorságot és odamegyek az út szélén álló ősrégi Bömbihez. Az autóban 4 db szekrény méretű feka csávó nyomorgott, csutkára tekerve a hangerőt, úgy hogy az egész kocsi ütemre himbálózott. Még kérdezni sem volt időm, a szomszédos házból kirohant X (még mindig nem tudom a nevét) nigériai osztálytársnőm. Megölelt, majd mondta, hogy pattanjak be hátra, mert ő a házigazda, és megyünk a buliba. Na így kerültem be hatodiknak egy nigériai Bömbi hátsó ülésére és ritmusra bólogattam a fejemet újdonsült barátaimmal. Irtó vicces volt. Csimbumcirkuszként vonultunk fel kettővel, pedig csak az utca végéig kellett menni. A látványt ami ott várt nagyon szerettem volna lefényképezni, de nem mertem. Fullos pecó, hatalmas kert egy felfújható ugrálós várral és annyi koromfekete ember, amennyit így egyszerre még sosem láttam. A nigériai barátaink közül mindenki úgy nézett ki, mintha vmi Snoop Dogg videoklipből lépett volna ki: iszonyú kalapok, napszemüvegek, ékszerek arzenálja. Én meg pont úgy, mintha libalegeltetésből érkeztem volna. (Egyébként nem, Andiéknál ültem az aznapi első BBQ-mat egy nagyon kedves brazil-columbiai pár társaságában, de már nem volt időm átöltözni.) 3 ismerős arcot láttam a suliból, és a 70 fős buliból szerintem úgy 7en lehettünk fehérek. Itt egy csoportkép, ők az iskolatársaim.

Iszonyú finom gyümölcsökkel teli koktélok voltak mindenhol, rengeteg kaja, sokan táncoltak is. Azért azt nem mondanám, hogy olyan nagy volt a keveredés. Én persze próbáltam pajtizgatni velük, de mivel furcsa szlenget használtak és azt is elég erős akcentussal, így az összes értetlenkedésemmel korántsem tűnhettem lazának. Közülük is egy csaj volt, aki odajött hozzánk, neki egy darab melle pont akkora volt mint a fejem. Pinkre festett műkörmök, és az a típusú és vastagságú száj, amire szerintem heti egy rúzs simán rámegy. A csaj folyamatosan „Honey”-zott minden élőlényt, engem pedig gondolom kimondottan anyátlannak talált a buliban, mert egyszerűen rámtapadt. Kép is készült ezt itt láthatjátok:

A többiek inkább azt éreztették velünk, hogy itt mi vagyunk kisebbségben. Nagyon megörültem, amikor egy horvát fiúval találkoztam, egészen honfitársamnak éreztem. Lejjebb hagyott a lelkesedésem, amikor belekezdett a „vajon a horvátoknak a szomszédaik közül miért csak a magyarokkal van bajuk?” monológjába, meg a szokásos minden magyar lány nagyon szép és „easy”, azaz burkoltan kurva c. klisébe. Mondjuk azt nem tudtam, hogy nekik még egy népszerű nótájuk is van egy 16 éves magyar lányról, aki „édes volt és szexi”. Egyébként mindenki jófej volt, remekül éreztem magam. Never enough BBQ!!