2011.05.18. 12:36
Első nap az iskolában
Ennek a bejegyzésnek az is lehetne a címe, hogy „Barangolásaim a föld alatt.”
Londonnak 11 metróvonala van (itt volt a vilagon eloszor metro) és ebben még nincs benne a szinten 11 vonalat magában foglaló vasúthálózat. Bármi is történik velem egész nap, végső soron a London Bridge-hez kell visszatalálnom, ezt már a legelején megjegyeztem. Onnan indul a Southeastern line, ami elhoz a lakáshoz. Hogy a helyzet még a hídnál se legyen annyira egyszerű, ebből az SE line-ból is van egy csomó, és az, hogy épp melyik platformról indul a vonat, illetve, hogy megáll- e nálunk az csak a kis világítós tábla jelzi a vágány mellett. A gyakorlatban ez tehát úgy néz ki, hogy random szerűen választok egy vágányt magamnak, azon elkezdek futni a többiekkel és menet közben megkérdezem üvöltve valakitől, hogy megáll-e ez a vonat a St-Jones-nál. Ha sebtiben érkezik a válasz és igenlő, akkor nyúlként ugrok is a kabinba, de volt már olyan persze, hogy kiderült: pont 3 platformmal arrébb kéne lennem, ilyenkor satufék az ajtók záródása előtt.
A fenti illusztrációból is érezhetitek, hogy van még némi problémám a vasúti közlekedéssel, nem úgy a metróhálózattal, amin már elég otthonosan mozgok. Már 5 vonalat kipróbáltam. Ez azért figyelemre méltó, mert itt nem úgy van, mint nálunk „odahaza”, hogy 2 végpontot kell megjegyezni: Újpest vagy Kőbánya, hanem itt irányokat kell tudnod. Kiválasztod a vonaladat és tudnod kell, hogy azon és ahhoz képest ahol most vagy, északra, keletre, nyugatra vagy délre akarsz menni. Ezek alapján választasz Eastbound, Westbound stb… között. Egyébként szerintem minden londoni agyába bele van sütve egy metrótérkép, ezt máshogy nem lehet. Gondolkodom azon, hogy az alkaromra tetováltatom, macerás mindig egy könyvvel a kezemben utazgatni és mantrázni az „Előttem van észak, hátam mögött dél, balra a nap nyugszik, jobbról pedig kél” mondókát. Az viszont döbbenetes, hogy az itteni emberek mennyire jól kezelik a tömeget, az egymáshoz dörgölőzést, a nyomulást. Egyetlen elégedetlenkedő megjegyzést, nyüszögést nem hallottam eddig, ellenben szokás csak úgy beszélgetni bárkivel a metrón. Ennek már többször a szemtanúja voltam, és a magyar virtusom szólal meg bennem, amikor azért fohászkodom, hogy a mellettem álló nehogy megszólítson most, az intim zónámba behatolva, amikor a térdkalácsunk összeér és a szempillámat legyezi a szuszogása.
Csomagjaim kibontása után sajnos kiderült, hogy a laptopom monitorja az utazás közben darabokra tört, már olvasni sem nagyon lehetett rajta, fekete foltok borították. A helyzetet emergency-ként értékelve adta magát az első hétfői misszióm: kell keresni egy laptop szervizt. Fájt a szívem, tudtam, hogy egy vagyon lesz, az is lett. 110 fontom kóstálta, de muszáj volt. London nagyon drága város, semmilyen nem várt kiadás nem jön jól, főleg most, amíg nincs melóm. Mégis volt abban valami megnyugtató, amikor felcaflatva egy Barbican közeli családi ház ötödik emeletére, egy negyven éves japán csávó nyitott ajtót, majd széles mosollyal üdvözölte a Toshibámat, velem pedig kezet fogott. Az iroda-lakás padlóján mindenhol laptopok hevertek, a japánom pedig sajnálkozva mondta, hogy nagyon sok a dolga így csak 5 után jöhetek érte. (Itt jegyezném meg, hogy már otthon is volt rajta egy repedés, amit Frankel Leóban 3 hetes határidővel vállaltak volna el, ezért nem vittem el.)
Tegnap a sulilátogatás után jártam a várost, voltam a Cityben, az Oxford Streeten, csupa turistás helyen. A Cityben nagyon tetszett öltönyös fickók meg a kiskosztümös nők sokasága, olyan decens és rendezett az egész, és van valami vicces is abban, ahogy fél 6 és 6 között hollóseregként lepik el a várost. Az kevésbé tetszett, hogy egy kocsmát sem találtam, ahol megihattam volna egy pofa sört a nagy fáradalmaimra, mivel irodaépületek vannak mindenhol.
Apropó, suli. A sulim Holbornon van, ami London jogász negyede. Mindenhol bíróságok, ügyvédi irodák, kollégiumok és rengeteg csinos ügyvéd és ügyvédpalánta, igazán procc környék. Andi, Niki, Fanni, Ádi jó sokat is eszembe jutottatok, meg az is, hogy az itteni kiskosztümös tipegős ebédszünetekért lehet, hogy én is bevállaltam volna egy jogi egyetemet.:)
A sulim nem túl nagy, kb 8 osztályterme van, de barátságos. Kedden, csütörtökön és pénteken vannak óráim, reggel fél 10-től este fél 6-ig. Ma egész nap PR-t hallgattam, zúzós volt, mivel a tanárom iszonyúan hadar. Jófej, olyan 120 kilós, szeplős, vörös hajú köpködősen beszélős angol, a humora viszont rendben van, teljesen autentikus csávó. Elmondták, hogy nem kívánatos a hiányzás, sem a késés; ezek, az órai munka, a házik illetve a kurzus végi vizsgák teszik majd ki a záró jegyeinket. Az osztályom, nos….igazán színes. Az új barinőm Mariam, egy tetőtől talpig csadorba tekert egyiptomi lány, akin ma annyi fuksz volt, hogy csillogott mindene, mint Salamon töke. Ráadásul a csaj durván csilingelt is amikor a lépcsőn közlekedtünk, nem tudom, hogy csinálta. Viszont semmi alázatot nem hozott otthonról, akkora a szája, mint a bécsi kapunak, ráadásul iszonyú büszke muszlim mivoltjára és erre lépten-nyomon emlékeztet mindenkit. A litván padtársam egyszerűen hülye, viszont a mellette ülő dél-koreai és japán csajok nagyon cukik. Van még egy olaszunk, egy (szőke!) török csajunk, grúzunk, spanyolunk, még egy japcsink fiúban, aki ráadásul szerintem csőmeleg, valamint 2 nem elhanyagolható brazil fiúnk. Utóbbiak is úgy egy ötössel fiatalabbak, mint én, de ők a legbarátságosabbak. Az ebédemet a közeli parkban fogyasztottam el, egyelőre egyedül. Ez így nem volt túl felemelő, remélem, hogy lesz majd máshogy is. Ez az a park:
Sajnos nem úgy tűnik, hogy bárki keresne lakást vagy lakótársat az osztályomban. Már mindenkinek megvan a helye, egyedül az egyik brazil fiú tűnt nyitottnak. Mondta, hogy őt már ki akarják dobni a hostelből, két hete van ott jó sok pénzért, szóval sürgős a dolog. Megbeszéltük, hogy szólunk egymásnak, ha hallunk valamit. Holnap egész nap lakást fogok keresni, talán meg is nézek párat. Aranyos volt ma az a jelenet is, amikor a délutáni kávészünetben épp a zebrán mentem át (nagy koncentrálással) és üvöltve futott utánam két ismeretlen spanyol fiú, hogy „Signora, Signora, eljössz velünk kávézni?” Mondtam, hogy most sietek vissza, de majd egyszer. Láthatólag egy csöppet sem zavarta őket, hogy pont fél fejjel alacsonyabbak, mint én. Mondjuk ülve ezt nyilván nem fogjuk érzékelni. Egyébként majdnem mindenki kisebb, hiszen az ázsiaiak, a brazilok és az egyiptomiak sem a méretükről híresek.
Suli után is sokat sétáltam, megnéztem a Covent Gardeni piacot. Megtalaltam az eddigi kedvenc boltomat, egy setabotokat es esernzoket keszito csaladi vallalkozast. Errol is van egy kep:
Szuper minden, bár néha kicsit egyedül érzem magam és elveszettnek is. Mert bár térkép a kézben, hatalmas ez a város és olyan jó lenne beszélgetni valakivel, vagy megosztani azt, amit látok.
Hiányoztok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
nerpibali 2011.05.18. 13:31:56
A Vitézynek meg itthon adhatnál tanácsokat közösségi közlekedésben.
Hiányzol nekünk is.
blogina 2011.05.18. 13:35:52
Lav júúúú
fanncs 2011.05.18. 14:14:53
Nem a Boráros téren egy szutyok gyrososnál kell azt sem elfogyasztanod, hanem egy olyan városban, ahol a rengeteg szép és világhíres épület mellett csodálatos parkok vannak, ahol gyönyörködhetsz a nyolcvankilenc féle madárban, mókusokban, esetleg rókákban :) Úgyhogy hajrá, nézelődj, szívd magadba, élvezd, soha vissza nem térő napok, hetek hónapok ezek..! :) és naná, hogy hiányzol te is, pénteken szerzek neked valami felfújható csodaállatot a Soerii és Pooleken :))
fanncs 2011.05.18. 14:17:25
(ja és én sztem jobban élvezném a London Bridge tövében a goát mint a kiskosztümös tipegős miliőt) :)
kalakukko 2011.05.18. 16:51:23
Te is hiányzol a nagy pesti éccakából/nappalból, de nem féltelek. Ez most a kis beilleszkedés ideje, ami eltarthat akár még 2 napig is, ahogy téged ismerlek.
Nerpibalival :))) ellentétben én inkább egy decens, öltönyös angol mellett képzellek el, mint valami kis brazil mukival, de majd meglátjuk ugye. Szállás ügyben Andi, Betti nem tudnak segíteni? Rákérdezzek Gyurinál, hátha tud valamit?
Ölellek édes!
Zsuzsi
cene89 2011.05.18. 18:32:07
Garcia bőrmester 2011.05.19. 12:30:18
Az első egy hetedben szerintem ebben az országban sem volt túl sok barátod.Rokonod pedig ugyebár nincs kint úgyhogy ez az egyedüllét nem probléma, megoldódik.
Receptes Gizi 2011.05.19. 16:10:54
Londonna 2011.05.20. 00:58:24
Londonna 2011.05.20. 01:04:42
Londonna 2011.05.20. 01:06:42
Londonna 2011.05.20. 01:07:52
Mr.sebi 2011.05.20. 12:51:15
köszike és várom a folytatást (elmenetetem a url-d ; kedvencek - blogok)
:-)