2011.05.16. 12:05
Elso napjaim Londonban
Újra vasárnap van, ez a harmadik napom Londonban. Hihetetlen, már fél 11 egy van és kint még csak most sötétedett be teljesen. Nagyon kedves kis szobám van, a közös kertre néz, ahová egyelőre egyedül nem merek lemenni, mert az egyik bokorban lakik egy rókacsalád, két kölyökkel. Andi szerint ez általános itt és ne lepődjek meg, ha az utcán sétálva szembejön velem egy róka. Most úgy érzem, kihagynám ezt a találkozást, vagy először inkább felkészülök rá.
Rendben megérkeztem pénteken, az út viszonylag zökkenőmentes volt eltekintve attól, hogy a szüleim a reptéren még kipakoltatták velem a fél ruhatáramat. Most is azt gondolom, hogy nem túlzás az egy gurulóbőröndnyi cipő, itt sose lehet tudni. 8 pár lábbelit hoztam, összesen 4 táskát (a 48-ból) és egy szatyor ékszert. Ezektől szerettek volna megszabadítani, kevés sikerrel. Mondjuk tény, hogy 40 kilót vontatva izmos volt az út Lutonból Lewisham-be, ahol lakunk. Nem tévedtem el, egyetlen incidensem az volt az út során, amikor ráborítottam egy 140 centis filippínóra a 2 bőröndöt. Olyan cuki volt, ahogy ott ült lóbálva a lábát a vonaton (tényleg nem ért le neki rendesen), meg is sajnáltam, amikor véletlenül nekizuhantak a csomagjaim. De nagyon kedves fickó volt, mondta, hogy ne foglalkozzam ezzel, tegyem csak mellé a bőröndjeimet. Ezen a ponton eszembe jutott, mi történ volna ha ugyanez a kettes metrón történik. Meg az is, hogy mennyire tipikusan magyar vagyok, hogy azon gondolkodtam, hogy majd biztos jól meglop, úgyhogy fogpiszkálóval támasztottam ki a szemhéjamat az 50 perces utazás alatt.
Lewisham, ahol lakunk, érdekes környék. Greenich alatt van, dél-kelet London, 2-es zóna. Alapvetően barátságos, tiszta és rendezett kertváros, az egyedüli szokatlan az, hogy nem nagyon van itt fehér ember. Tegnap elmentem sétálni a központ felé, akkor konstatáltam, hogy itt én vagyok az egzotikum. Furcsa séta volt, ugyanis folyamatosan azt flesseltem, hogy ez egy szellemváros, szellemautókkal. Merthogy az van, hogy ha ránézek egy autóra, általában nem találom benne a sofőrt. Nyilván rossz helyen keresem. De ha meg is találnám, mivel nagyrészt tényleg színes bőrűek, eléggé beleolvadnak a kocsibelsőbe. Ezért úgy érzékelem, hogy minden kocsi magától megy. Mondanom sem kell, hogy mindig a legváratlanabb helyekről bukkan elő egy autó, amire nem számítok. Egyelőre a zebrán is úgy megyek át, hogy lefelé nézek először, a felfestett feliratra „Watch left!” vagy „ Watch right!”. A gyengébbek kedvéért írják ki, persze ez számomra megnyugtató, hiszen ezek szerint nem én vagyok egyedül bajban a baloldali közlekedéssel. Rémes. Tegnap bevásároltunk Andival és Fridával. A lewishami Tesco kínálatához képest a Váci úti kisközért. A bevásárlás egy nagyon picivel került többe, mint itthon, de nem jelentős az eltérés. Nagy volt a csábítás félkész ételek vásárlására, mert abból legalább két sornyi volt, 100 nm-en, mindenféle konyha, a világ minden tájáról. Kihagytam, nem akarom kiverni az ajtófélfát a valagommal, ha hazaérek Budapestre.
Frida nagyon cuki és nem csak gyönyörű és okos, hanem nagyon különleges kislány is. A háromnyelvűsége miatt nagyon találékonyan fejezi ki magát, egyébként is nagyon barátkozós és önálló. 2 és fél éves, kicsit lassabban indul be az összefüggő beszéde, mint kortársainak, de ez általános többnyelvű gyerekeknél. Ennek ellenére folyamatosan beszél, csak én nem értem, hogy mit. Meglepetésszerűen használja egyszer az angolt, aztán a magyart, néha belerak egy kis portugált is. Tőlem jobban szereti, ha magyarul beszélek hozzá (az anyukája használja az angolt), sokat tanítom is. Elutasítást eddig csak egyszer éreztem tőle, amikor a „szemöldökcsipesz” szóval próbálkoztam. Érdekes, mert annak ellenére, hogy általában nem értem, mit mond, vagy mit akar, ha ezt elmondom neki, megfogja a kezemet és rávezet. Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy akkor most ki is tanít kicsodát. Sokat játszunk, beszélgetünk, tegnap kifestettem az egyik körmét is.
Beillesztek Fridáról egy képet: itt épp azt a macit szorongatja, amit tolem kapott:
Szombat este Andival bementünk a városba, fel észak-keletre egy klubba, ahol találkoztunk Alice-szel, aki egy francia lány és nagyon jófej. 27 éves, most jött haza Indiából és megy tovább szeptemberben Ausztráliába. Tátott szájjal hallgatom az ilyen embereket és belül nagyon irigylem is őket. „Az otthonom bennem van.”- mondta.
A 12 fokos esti hőmérséklet és a 120 km/órás szélsebesség arra késztetett, hogy az éjszakának olyan felszerelésben vágjak neki, mint egy jeti. 2 nejlonzokni, zárt cipő, nadrág, top, pulcsi, kardigán, sál, dzseki. Na, hát a klubba beérve pont annyira is éreztem magam vonzónak és nőiesnek, mint egy jeti. Ezek az angol csajok nagyon komolyan tolják. A parti-szettjük egy átlagos bárban is olyan, mintha koktélpartira érkeztek volna, dukál a forrónadrág és a kisruha, mondom, a 12-ben. Ja, szerintem a harisnya fogalmát nem ismerik, vagy csak karácsonykor az ajtóra akasztva. Később továbbmentünk a London Bridge belsejébe, egy goa partira. Nagyon hálás vagyok Andinak, hogy elvitt magával és rengeteg embernek bemutatott (nyilván a többi dolog miatt méginkább – de ez most nem a megfelelő platform ennek kifejezésére), ugyanakkor szerintem ez volt életem első és utolsó ilyen partija. Sosem fogom elfelejteni az biztos, meg egyébként is: elmondhatom, hogy hídbelsőben is buliztam már!:)
Mindenki nagyon kedves és közvetlen ebben a városban. Tényleg akkora gyűjtőtégely London, hogy az emberek megtanultak toleránsak lenni egymással, a külföldiek egymásra utaltsága meg egyfajta megelőlegezett bizalmat szül mindenkivel szemben.
Hétfőn lesz az első Cityben csámborgó napom. Tisztes szűz jegyűhöz méltóan reggel útitervet fogok készíteni, hogy a sulimon kívül mit akarok megnézni. Izgalmas. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fanncs 2011.05.16. 13:38:33
Van egy olyan érzésem, hogy a 8 pár itthonról vitt cipőd mellé még jó párat be fogsz szerezni :)) mégiscsak egy divat fővárosban vagy, vagy mi!
Remélem az idő előrehaladtával nem ritkulnak majd a bejegyzéseid, várjuk a következőt, a többit majd emailben!
pussz
Garcia bőrmester 2011.05.16. 18:06:22
Garcia bőrmester 2011.05.16. 18:06:56
nerpibali 2011.05.16. 19:54:10
Nagyon jó olvasni az új kalandodról.
Nem csalódtam benned, gondoltam, hogy 25 bőrönd ruhával szándékozol elutazni. :)))
pissy 2011.05.17. 16:21:49
ja, ezt ma találtam, gyász. küldtem e-mailre is.
index.hu/gazdasag/magyar/2011/05/17/az_nfu_meghizott_a_karcsusitasban/?rnd=603&rnd=191
itthon semmi küli, nemiszom meg semmi. NEM HISZED EL, DE MEGÁLLT A VÁROS!
pusz
mincsike 2011.05.17. 18:10:06
cene89 2011.05.17. 21:34:19
Nagyon tetszik a blog..ha tudsz írj gyakrabban tényleg:) A nyuszit magaddal vihetted volna a rókáknak játszani :D Vigyázz magadra...sulihoz sok sikert!!!
Puszii
Londonna 2011.05.18. 12:46:10
pissy 2011.05.18. 12:59:59