Mindenekelőtt szeretnék elnézést kérni, ha üzenetekre vagy csetes érdeklődősére nem reagáltam az elmúlt napokban, viszonylag izzadságos héten vagyok túl, azaz még benne. Nagyon jó olvasni, hogy kivel mi történik, írjatok csak! Nyomatékosan kérném azonban, hogy mellőzzétek a magyar nyárra való bármilyen utalást (különös tekintettel a vállpántos ruhák, flipflopok, naptej, fesztiválok és egyéb kellékek említésére), mert sárgulok az irigységtől. A napi outfitem nem áll másból 2 hete, mint farmer, pulcsi, kabát, kendő, zárt cipő. Ezekből átlagosan 3 darab van, mert a hozott ruháim 80%-át lenge ruhácskák teszik ki. Azt például, hogy milyen megfontolásból raktam be két fürdőruhát, még most sem értem.

Továbbra is Andiéknál lakom, amiért örök hála, de nagyon időszerű lenne már költöznöm. Itt hárman vagyunk egy számítógépre, amit mindenki este szeretne használni. Hatig sulim van, utána lakásnézés valóságban, aztán haza 9 körül, 10-től lakásnézés virtuálisan, házi készítés éjszaka vagy hajnalban, közben alvás. Utóbbira jut a legkevesebb időm, de mindegy, abbahagyom a nyavalygást, csak már kicsit tényleg a végét járom.

Mivel az elmúlt hónapokban újból volt egy nagy kivándorlási boom Londonban, iszonyúan megemelkedtek a lakásárak. Azért az összegért, amit én szántam szobabérlésre (110 font, azaz kb 33　000 Ft hetente), csak utolsó, lepattant helyeken lehet, 6 nm-es lyukakat találni. Lepattant = vmilyen kisebbség által lakott gettó, ami fehér vagy európai embereket csak nyomokban tartalmaz. Egyébként a fenti összegnél olcsóbb az 1,2,3 zónában nincs is. Az is meggondolandó, hogy mennyire akar kiköltözni az ember a városból, mert persze jóval messzebb valamennyire olcsóbbak a lakások, viszont akkor meg a közlekedés drágább. Most az 1-2 zónára 27 fontot fizetek hetente (ez több mint 8000 Ft). A 3 és 4 zónára ez majdnem duplázódik. Bocsánat, nem akarlak untatni titeket számokkal, csak azt akarom éreztetni, hogy kurva drága ez a város. Azon persze lehet spórolni, hogy nem eszel (minden kaja 3 fontnál kezdődik, értem itt a péksütit és a szendvicset, ez 900 Ft-ot jelent) de mondjuk azon, hogy használod a tömegközlekedést, és fedél van a fejed felett, nem nagyon. Na mindegy, azt hiszem, le kell szoknom arról, hogy átváltogatom a dolgokat, nyilván ha lesz melóm, kicsit máshogy fogom már ezt nézni. Na de először lakni kéne valahol.:)

Az a jó, hogy 2 hete vagyok Londonban, és eddig a belvárosban (a sulimon kívül) mindössze kétszer voltam, a Towert és a Big Bent pl még nem is láttam. Voltam viszont a csak muszlimok és feketék által lakott kelet Willesdenben, ahol a szobát hirdető lány azt mondta, hogy szerinte 9 után ne nagyon mászkáljak egyedül az utcán és vegyek magamnak ágyat, mert az nincs a 8 nm-es szobában. (Elkezdte lerajzolni nekem, hogy hol van az IKEA…) Találkoztam fogatlan, hosszú hajú Alexszel, egy viszonylag jobb környéken. Ő egy hat lakótársas szobát ajánlott polc és szekrény nélkül, egy olyan ággyal, amiből ki volt szaggatva a szivacs, egy olyan pecóban ahol 3an vízipipáztak egyszerre, nem málnás dohányt és nem bizalomgerjesztő módon. Mondta, hogy az itteni elvek alapján mindent megosztunk egymással, ezért nincs kulcs a szobához. Bár nincs sok értékem itt, de jobb szeretném legalább magamat biztonságban tudni. Mondanom sem kell, hogy az előző két lakás töktretek volt, de azt még túl is élném, max. betetvesedem kicsit. Kedvencem a bangladesi és pakisztáni negyed, azaz Whitechapel volt, ahol délután négykor féltem az utcán, ahol mindenki kint fetrengett, szó szerint. Az alatta lévő shadwellt le is mondtam, mert odamentem, megnéztem és egy kitört ablakos munkásszálló volt, szintén csak turbánosokkal. Északon, Manor House-nál, ahol csak feketék élnek, bementem egy zsidó pékhez és jól kifaggattam, hogy költözzek-e ide. Nagyon őszintén és mélyen a szemembe nézve azt javasolta, hogy forduljak vissza és szálljak fel a legelső metróra, ami délre megy. Finsbury Parknál is jobbkinézetű járókelőket kérdeztem meg, szintén tovább küldtek, mondjuk magamtól is mentem volna. Fiatalok által népszerű lakástípus itt a squad, ami foglalt házat jelent. 3-4 fiú feltör egy lakatlan területet, mondjuk raktárt, vagy gyártelepet, a csajok kitakarítják és beköltöznek szépen. Mindenféle talált dolgokból komfortizálják, szerencsés esetben még vizet is tudnak bevezetni. Mondjuk szerintem még így is nagyon messze van attól, amit én lakásnak nevezek. Szombaton voltam egy ilyenben az egyik legveszélyesebbnek tartott környéken, Hackneyben. Vendégségben voltunk egy nagyon kedves lánynál, Andi egyik barátnőjénél. Hát, azért riszpekt annak, aki ezt tudja nyomni, és gondoljátok csak, hogy misz picsa vagyok. Apropó, London legmisszebbjei főleg nyugaton és északon laknak, ott is voltam már. Imádtam a Sheperd’s Busht és környékét, egy ottani pecót sajna nem nyertem meg, mert lett valaki, aki hosszabb távra keres lakást. Kedvencem Willesden Green nyugati része illetve Dollis Hill. Ezek északon vannak, kicsit drágább környék, ennél fogva igényesebb is. Itt már kétszer majdnem sikerrel jártam. Lett volna egy kicsi, de ággyal, asztallal, szekrénnyel rendelkező szoba, azonban gyanús volt a dolog, mert nem láttam lakótársakat. A tulajdonos lány tegnap akart szerződést kötni, de úgy, hogy adjam neki oda a kauciót és az első havi lakbért, viszont kulcsot csak vasárnap akart adni. Megkérdeztem sok embert, a tanáraimat is, azt javasolták, addig senkinek ne fizessek semmit, amíg nincs kulcs a kezemben. Ma egy szuper kis lakást láttam, ott is hatan lettünk volna, de mint kiderült, csak június 27-től adja ki a csaj, csak ezt nem tette fel a netre. Rengeteg felesleges köröm van tehát, és mivel nagy ez a város, egy „kör” 2-3 órát jelent, utazással együtt. Elég sok pénzem megy el telefonálgatásokra és nagyon gyakran van olyan, hogy leegyeztetek egy időpontot, majd pár óra múlva írnak, hogy bocsi, de elkelt a szoba. Holnap folyt.köv., most is van 6 számom, amit fel kell hívni és megyek Kentish Townba, lakást nézni. Előnye ennek a gyors versenyfutásnak az idővel és energiával az, hogy tényleg látom az igazi Londont és rapid mód ismerem meg.

Még mindig imádom azt a rendezettséget, ahogy az emberek közlekednek és viselkednek ebben a metropoliszban, ahol a munkavállalók 40%-a külföldi. A legnagyobb tömegben sem tolakodnak, ha valaki meglök, ötször elnézést kér, és mindig mindenki betartja, hogy csak a baloldalon közlekedünk, és csak balról előzünk. Azt mondjuk nem értem, hogy a metrólépcsőn akkor miért állnak a jobboldalon, de ennyi logikátlanságot simán megengedek nekik. Nincs egy ember, aki kilógna a sorból. Kivéve engem, főleg lépcsőn felfele és lefele közlekedve, megyek, mint a Blahán, ahogy épp esik. Ezt általában csak akkor veszem észre, amikor száz ember özönlik velem szemben, ilyenkor gyorsan irányt váltok. Soha senki nem szól be a másiknak, nem elégedetlenkedik, nem türelmetlenkedik, és az emberek szeretnek mosolyogni. Szeretem nézni, ahogy reggel a városban mindenki take-away kávéval a kezében rohangál, a gyors londoni lépésekhez, útközben iható kávé dukál.

Londonban gyakran van olyan érzésem, mintha ez a város egy nagy meeting point lenne, mondjuk, mint a Nyugati óra, csak tízezerszer akkora. Mindenki idejött a világ minden részéről, itt marad valameddig, aztán a legtöbben továbbmennek. A sokszínűség miatt viszont óriásira nőtt az emberek tolerancia szintje, ezzel együtt a segítőkészsége is, hiszen a legtöbben emlékeznek arra, hogy egy hét után ugyanúgy nem tudták, hogy hogyan kell az Oyster cardukat (bérlet) feltölteni, mint ahogy én sem. Tényleg bárki, az utcaseprőtől a bankárig, szóval mindenki nagyon készséges és kedves itt. Ha nem tudnak valamire válaszolni, gyakran ők kérdeznek meg másokat nekem. Jót beszélgettem már török taxissal, román pultossal, vagy az arany metszőfoggal rendelkező 120 kilós fekete kidobó fiúval, aki ragaszkodott hozzá, hogy vasárnap főzzek neki. Nem tettem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.